Mikor és hogyan válunk anyává? Mikor kezdődik el az átalakulás? Mikorra vagyunk készen? És meddig tart a szerep? Sok tényező hat ránk és anyaságunkra. Megpróbáltam számba venni őket.

1. Korai minták

Elsősorban a saját anyánk képe: ahogy ő csinálta, ami rajta látható volt, amilyen miliőt létrehozott maga körül, ahogy beszélt magáról. Sokáig az ő mintája számunka “Az Anya”. Ha tökéletesnek láttuk őt, akkor minden anya tökéletes. Ha fáradtnak, akkor mind fáradt. Ha nem volt jelen, akkor az anyaság nemlétező, megbízhatatlan, maga a hiány.

És persze ugyanígy (csak talán nem ilyen intenzíven) mindenki, aki a környezetünkben élt ebben a szerepben: a nagyanya, nagynéni, keresztanya, anyám barátnője, a barátnőm anyja, mind-mind hozzátesznek pár színt, kövecskét a mozaikhoz. Talán még azok is, akiket már nem ismertünk, de őket mind meghatározták (azaz az ő anyáik, nagyanyáik), és valamit hordoznak belőlük aszerint, hogy azonosultak vagy ellen-azonosultak a mintákkal.

2. A Nagy Anya

Vagy ez az archaikus minta-lánc már a kollektív tudattalanban hordott kép része? Talán. Mindenesetre van valamiféle tapasztalatunk a Nagy Anya archetípusáról. Arról, aki istennőként hordozza magában (és az ősi kultúrákban) a termékenységet, a táplálást, a gondoskodást. Anyatermészet. Anyaföld. Anyabolygó. Az univerzum hatalmas méhe, ami folyamatosan szüli a létezőket az új csillagoktól az emberen át a tiszavirágokig.

Valahol bennünk él a képe, és sokan vágyunk rá, hogy ne csak mítosz vagy személytelen erő legyen, hanem személyes és ölelő. Megtapasztalható, elérhető melegség, bölcsesség és élet.

3. Sugallt képek

Sokkal profánabb forrásként, de ugyanígy a bőrünk alá kúsznak a társadalom által sugallt anyaképek és elvárások. Amik persze a történelemmel és a társadalommal együtt változnak. Az anyák hol az utolsó pillanatig kapálnak a földön, majd gyorsan megszülnek a kukoricasorok között, agrárollóval vágják el a köldökzsinórt, és máris kapálnak tovább; hol meg házitündérként gondoskodnak családjukról, csomagolt uzsonnával útnak indítva férjüket és gyerekeiket, a nap végén pedig tökéletes frizurával, fodros köténykében, frissen sült, illatos süteménnyel várják őket haza.

Ma pedig Az Ideális Anya szülés után 5 perccel már edz, hogy visszanyerje 18 évesre hajazó testét, mintha mi se történt volna. Sőt, úgy tartja az egyensúlyt család és karrier között, hogy sose fáradt, és bár kevés időt tölt a gyerekeivel meg a férjével, de amit mégis, az mindig és kizárólag minőségi idő. Semmi fölösleges.

Ezeket a torz, egyoldalú és uniformizáló képeket a celebektől a politikán át az utcai mindenhez értő és beleszóló idegenekig mindenki táplálja. Talán mi is, mikor nem kérjük ki magunknak.

4. Az aktuális nevelési trendek

Gyakran klánokra osztják az anyákat, ellenségképet (vagy szegény, szánnivaló tudatlanokat) kreálva a máshogy működőkből. Tábort pedig főleg a legerősebb hozott mintánkkal való ellen-azonosulás mentén választunk. Így leszünk kötően nevelő anyák, mert mi NEM fogjuk fél évesen bölcsibe adni. Dolgozó anyák, mert mi NEM fogunk otthon unatkozva a gyerekünk fejére nőni. Trendi, mindig csini anyák, mert mi NEM fogjuk elhagyni magunkat. Satöbbi.

Jó, tudom, sarkítok. Igazságtalan és cinikus ez a hangnem. Inkább nézőpontot fordítok: az lenne a fontos, hogy értéket válasszunk, amit fontosnak tartunk elérni, ne hiányt, amit a gyerekünkön keresztül akarunk magunknak bepótolni. ValamiÉRT tegyünk, ne valami ellen. És akkor könnyebb hálával szemlélni a választás lehetőségét, hogy sokáig szoptatok mindkettőnk igénye szerint, vagy pontos szakmai útmutatást követve hozzátáplálok, vagy falatkásan etetek egyéni gyerekízlés szerint, vagy mindezek sajátos kombinációját alkalmazom. Mert olyan korban élek, mikor többféle trendből választhatok saját felelősség szerint, és nem csak egy opció van, hogy például pontosan 4 óránként etethetek, a 4 hónaposnak meg kötelező reszelt almát adni, mert különben…

Mégis mit tehetünk?

A kapott, szerzett, tanult minták ellen? Szerintem semmit. De nem is ez a feladatunk, inkább csak annyi, hogy megismerjük őket. Mint a gravitáció: akkor is hat rám, ha le akarom győzni, ezen nem változtathatok. De megismerhetem a mértékét, az irányát, és akkor már kiszámíthatom a szökési sebességet.

Hozott anyagból is főzünk. Hogy milyen receptet választunk és mit teszünk még hozzá, az már rajtunk múlik. Meg az is, hogy a kapott formákkal csak ismételjük a kiszúrható sütiket, vagy elkezdünk belőlük valamit építeni, bevonva egy új dimenziót.