Dologtiltó napok régen
A munkaszüneti napok népi változatából ünnepek táján van a legtöbb. Sok közülük csak bizonyos munkákat tilt (például feketevasárnap, azaz a nagyböjt ötödik vasárnapján tilos volt mosni, Márk napján kenyeret sütni, Luca napon csak a férfiak gyújthattak tüzet, ők is csak kováról, stb.), de vannak, amik teljes munkatilalmat írtak elő (decemberben Borbála, Miklós, Mária fogantatása, Karácsony, István, János és Aprószentek napja általában, de nyilván vannak eltérések vidékenként).
Régen nem igazán tudtam elképzelni, akkor mégis mi a fenét csináltak ilyen napokon? Hogy nem unatkoztak? Most már persze mit nem adnék, ha lenne egy nap is, mikor semmit sem kéne csinálnom. Ha nem lenne semmiféle elvégzendő dolgom.
Minimum & minőség
Ma, ha megteheted, tarts te is dologtiltást! Ha nincs rá módod, mert munkába kell menned, válassz egy szabadnapot a héten, ahová elnapolod. Ha nem teljesíthető maradéktalanul, mert neked kell gondoskodnod a kicsi gyerekeidről vagy az idős, esetleg beteg családtagjaidról, akkor csak a szükséges minimumot tedd meg.
És a többi időben mi legyen? Imádkozz, elmélkedj, olvass, pihenj, kedved szerint. Teremts lehetőséget arra, hogy történjen benned valami. Vagy szánj időt egy számodra fontos emberre, akivel a hétköznapokban nehezen töltötök együtt minőségi időt: menjetek el egy koncertre (Adventben ezekből amúgy is több van), vagy csak sétáljatok úti cél nélkül – együtt. Ha kicsi gyereked vagy, legyél ma te is gyerek vele: legózzatok, építsetek bunkit, főzzetek-süssetek láthatatlan teát és tortát.
A legtöbb helyen legalább hetente egyszer, nagyvárosokban naponta van ilyenkor roráté, ha teheted, menj egyre, különös varázsa van a hajnali misének. Ha más felekezethez tartozol, vagy egyáltalán nem vagy keresztény, egy hajnali séta akkor is sokat adhat. A sötétben, ködben fokozatosan kibontakozó fény, a felkelő nap, és az utánuk való vágyakozás, várakozás szép szimbóluma mindannak, amit az Advent magában rejt.
