Magányos vagy? Elfáradtál? Úgy érzed, minden feladat rád hárul, és nincs kitől segítséget kérned? Mérd fel a kapcsolati hálódat! – Valahogy így szólna, ha reklámot forgatnék a témáról. Persze a marketingdumától függetlenül is érdemes tényleg ránézni olykor, kik is azok, már eleve körülöttünk vannak. És nem kell ehhez kitanulni a szociometria, szociográfia vagy a kapcsolatháló-elemzés bonyolult elméletét és gyakorlatát, nincs szükségünk most rá olyan mélységben, mint a szakembereknek. (Ráadásul ők két oldalról mérnek, a kölcsönösség mértékét is figyelve, mi viszont most csak a magunk szemszögéből nézzük.) Tényleg csak arról van szó, hogy tekintsünk rá magunkra és emberi környezetünkre, hogy kik is vesznek minket körül.

Nincs objektíven elvárt méret, nem vagyunk egyformák abban, hogy mekkora és milyen szoros hálóban érezzük jól magunkat. Így aztán a számszerű összehasonlításnak nincs értelme, rajtad múlik, hogy mit látsz kicsinek vagy nagynak.

Érdemes többféle szempont és funkció alapján is nézelődni, nem kell mindenkivel szoros intim barátságban lenni ahhoz, hogy tudjunk azonos célok, elvek vagy élethelyzetek alapján együttműködni. Bár az is igaz, hogy akire a dolgainkat rá merjük bízni, azokban ott rejlik a közelebbi kapcsolat lehetősége, ha igényünk lenne rá. És néha operatívan elhárítandó körülményeken túllendülve (mint pl. nagyobb fizikai távolság, speciális időbeosztás) jobban tudnánk együttműködni olyanokkal, akikkel egyébként bizalmas viszonyban vagyunk.

Érdemes időről-időre megismételni, újra ránézni, mert változnak a körülményeink, a kapcsolataink, az igényeink is. Engem például meglepett a saját hálóm képe, temérdek potenciális lehetőséget vettem észre benne így, lerajzolva, amik fejben nem voltak meg. Főleg, miután az embereim közötti erősebb kapcsolatokat is berajzoltam. Ezek ugyanis plusz helyzetet teremtenek, ha önmagukban nem találom elég erősnek a szálat, de csoportosítva már többet elbírnak. (Mint az egy szál ág a gallyköteg ellenében.)

Különböző módon jelöltem a különböző típusú kapcsolatokat: pirossal az emberileg közelieket, akikkel biztonságban, ítélkezés-mentesen megoszthatom a gondolataimat, kételyeimet. Világosabbal azokat, ahol fizikai vagy lelki távolságcsökkentéssel tudnánk ugyanezt elérni. Kékkel azokat, akikkel a hétköznapi teendők során könnyen tudunk együttműködni, tehermentesíteni egymást. Világosabbal ezek lehetőségét, vagy alkalomszerű előfordulását. Feketével a szakmai jellegű támogató kapcsolatot.

Fehérrel kötve van egy kis csoport a szélen, őket is mind ismerem, de még csak lazán, viszont hasonló a gondolkodásunk, körülményeink. Van esély a továbblépésre, főleg, hogy közöttük is van valamilyen viszony.

Örömteli felismerés kötődik a zöld vonalak által ábrázoltakhoz. Azok ugyanis a hálóm fontos férfiszereplői közötti kapcsolatok. (Amik tipizálásába a fehérekhez hasonlóan nem mentem bele. Távol álljon tőlem, hogy a férfibarátságokat minősíteni akarjam. 🙂 ) Mindenesetre a puszta tény a közöttük lévő kötelékekről, és az asszonyaik kapcsolódásai így, papírra leképezve arról meséltek nekem, hogy sokkal közelebb van az a tágabb, szinte falusi jellegű emberháló, amire annyira vágyom, mint eddig hittem. Még ha csak magjában, de formálódik. És látszanak benne az építkezés következő lépései, nem várt lehetőségei is.

Nagyon elgondolkodtatott, hogy ha ennyi pöttyöm van, akkor miért érzem úgy a hétköznapi nehézségeknél, hogy nincs kihez fordulnom? Miért csak nagy dolgok esetén kérek segítséget? És miért mindig ugyanazoktól?

Most te jössz! Milyen a hálód, van benne meglepetés?

A közösségépítésre való képességünkről szóló előzmény-posztot itt találod: A kód.