Már több hete cipelem magammal ezt a félkész témát, bizony, uralnak a tabuk. Szóval öveket becsatolni, vízválasztó írás következik, majd most jól elpártol mindenki, aki szerint ilyeneket nem írunk ki a netre!
Gondolataimat most zenével is jól megpakolom, mert vannak nagy költők és muzsikusok ma is, akik tudnak szépen, igazat szólni. A szexualitásról is. Őket hallgatom, de ha tudtok még ajánlani hasonlót, küldjetek bátran!
Hányféleképpen beszélünk ma a szexről, és ebből hányszor van szó arról, amit valóban jelent? Azt látom, amiről szó van, az nem a valódi. Beszélünk csak testi szexről, mintha sport lenne, a lényeg, hogy kölcsönösen kielégítettük egymást, a másik mintha csak teniszpartner lenne, barátság extrákkal. Azt hinni, hogy kívül maradhat a lelkünk, illúzió. Az agy nem hülye, termeli az oxitocint, és a kötődés létrejön, ha akarod, ha nem.
Beszélünk biztonságos szexről: Kislányom, csak ne legyél terhes, és kisfiam, csak ne szedj össze semmit! De hogy érzelmileg biztonságos-e, arról miért nem beszél senki? Van kapcsolaton kívüli és belüli erőszak, van túl könnyedén vett egyéjszakázás, amit másnap megbán az ember, és van az a fekély, amit úgy hívunk, házastársi kötelesség. Meg a többi.
Beszélünk ösztönszintről is, közönséges szavakat használva, állatias módon, és igen, van az a szintje az üzekedésnek. Bár az állatok szegények méltatlanul azonosítódnak ilyenkor velünk, amit állatiasnak nevezünk, az sokszor még mélyebb a sárban: emberalatti létezés.
Nem mintha bajom lenne az ösztönszinttel, nagyon is jó találkozni olykor a vad szexualitással, ami beleharap az ember combjába. Ami átváltoztat a közös totemállatunkká. Amire az ember szeretettel használja a közönséges szavakat. Már amelyiket. (Egyszer voltam egy előadáson az ujgurokról, azt mesélte a Fehér Szarumán kinézetű bácsi, hogy a kolbász az ujguroknál is kolbasz, és a “kol” azt jeleni, kéz, a “basz” pedig azt, hogy tömni. Mert hogy kézzel tömik a kolbászt. Micsoda archaikus kifejezés, nem? 🙂 ) Na jó, ez így írásban talán túl vulgáris, szóljon inkább az Olajos csúszda Palya Beától, ami a nagyon is naturális, sikamlós, bizsergető vágyat szólaltatja meg.
Aztán van a szerelmeskedés, szeretkezés, ami főleg a korai időszakunkra emlékeztet. Mikor a hangsúly inkább az érzelmi, lelki oldalon van, és a nagy felfedezés: A Másik. A vele való mély találkozás. Az örömszerzés öröme. És hogy soha, soha nem elég, mert mindig csak egymás szemébe és testébe veszni jó. Hogy ha vége, már gyászolok. És gyászol bennem előre a félelem, a féltékenység is, mert ez túl jó, hogy igaz legyen, hogy az enyém maradjon. Igen, mint a pezsgő és a szalonspicc. Zeneileg, és vizuálisan is hasonlít Rúzsa Magdi Érj hozzám című dalára.
Régen nem tartottam sokra a szerelmet és ezt az attitűdöt, mert azt láttam, mikor elmúlik (és bizony elmúlik), akkor a kapcsolatok véget érnek vagy unalmassá, túl konvencionálissá válnak (vasárnap szex elmaradhatatlanul, de máskor sose). Persze nem mind, mert utána jön a mélyebb szint, de az elég ritka. Ma már máshogy gondolom. Egyrészt van ennek is szépsége, ráadásul nélküle senki nem lenne olyan bolond, hogy kapcsolatba kezdjen. 🙂 Másrészt akkoriban nagyon nagyra voltam a mélyebb szintünkkel, mert nem tudtam, hogy az is még csak a kezdet, és még millió mélybe vezető lépcső áll előttünk. Így, a második, harmadik lépcsőfok táján talán kicsit kisebb az arcom, mert kiderült, jóval több van még előttünk, mint amit eddig megéltünk, és amit gondoltam volna.
Aztán mikor tényleg meglátom a másik szárnyát, már nem félek, hogy másnak is megmutatja. Ez a “látlak téged”, mint az Avatárban. Igaz, a filmben a mondat teljes mélységében csak a vége felé hangzik el, de ha belegondolunk a világban ábrázolt elemi egységre, az már a szexjelenetben, korábban megtörténik: a na’vik rácsatlakozásra való képességével. Engem meglepett ennek a mély, sokrétű, sőt, szellemi intimitásnak a megtapasztalása. Talán megértettem a bibliai “megismerni” fogalmát. Hogy lehetséges, hogy itt van ez a teljesen másik ember, aki ismer engem, és engedte, hogy megismerjem? Hogy látja a valómat, a mélyben lapuló fájdalmamat, a magasságokba szökő örömeimet és ezek ambivalens kapcsolatát? És még mindig itt van előttem és velem, sebezhetően, és én is láthatom őt? Semmi sem hasonlít hozzád. A Tárkány Művek vajon honnan tudja?
Van még ennél is mélyebben, vagy inkább magasabban, de erről félve írok, talán lesz, aki máglyára küld érte. Nem tudom, mit jelent pontosan a tantra, vagy hogy erről beszél-e. De van az a szex, amire nincs szó. Mert Istenről beszél. Ahol Isten az a Teljesen Másik, aki a társamon keresztül szeret. Aki szeretettel néz ránk, mikor tényleg egyek vagyunk. Akinek eszébe jutott, hogy szexre képesnek alkossa meg az embert: játékosnak, kedvesnek, nevetőnek, sírónak. Hogy lehetséges ez egyáltalán?!
Erre nincs zeném. Szavaim se nagyon.
De hosszú út van még előttünk, kíváncsian várom, mi bontakozik majd még ki. Hosszú, spirálisan haladó út ez: újra, de máshogy, másképpen. Jobban?
Érdemes neki időt adni. Akkor lesz majd tényleg szex, nem egyetlen, lopott éjszaka alatt. Sokat gondolkodom, mi a helyzet a házasságon kívüli meg belüli szexszel, és kezdem azt gondolni, nincs is olyan (mármint kívüli). Ahol szex van, ott mindenképp létrejön valami, és az már egy szelet a valóságból. Akkor érdemes belekezdeni, mikor már van köztünk lelki, érzelmi és testi biztonság. Ha erre érett egy kapcsolat, érett a házasságra is. Kár, hogy mostanában egyikkel halogatunk, másikkal sietünk.
Bónuszként, meg a keretes szerkezetért is, egy másik Palya Bea dal, a Gyere szeress, mert nagy kedvencem, és mert van idő, mikor semmi sem egyszerű. 🙂
Most nincs kérdés. Köszönöm, hogy végigolvastad! Ha megosztani-valód is van, az már a cseresznye a hab tetején. Vagy a papírernyő. 🙂


Köszönöm az őszinte, gondolatébresztő írást! Sok mindenben megerősítí a következő írás: Istár, a szerelem ősi istennője és a tudat fejlődése
http://angyalforras.hu/Felemelkedett-mesterek/Istar–a-szerelem-osi-istennoje-es-a-tudat-fejlodese
Köszönöm, el fogom olvasni!