Luca napja az egyik leggazdagabb hagyománnyal bíró pont a régi kalendáriumban. És bár jelentős eltérés van a vidékek szokásvilága között, ezek jó része a gonosz keresésére, megtalálására irányul. Ezért is kezdték ezen a napon a Luca-szék készítését, amire ráállva az éjféli misén megláthatták, ki a boszorkány.

Miért is érdekes ez most nekünk?

Kezdjünk széket fabrikálni? Nem, nem erre buzdítalak természetesen. Sokkal inkább jelképes értelemben állunk székre: néha jól jön más szemszögből nézni önmagunkra.

Próbáld a mai napon kicsit kívülről látni magad, a tetteid, viselkedésed, hangulatod, külső füllel meghallani, hogyan beszélsz, mit mondasz, milyen a hanghordozásod. (Ha van például hangrögzítő a telefonodon, akár fel is vehetsz magadból valamit.) Kívülről néha egész másnak tűnik egy-egy megnyilvánulásunk, mint az eredeti szándékunk volt. Én például többször jártam már úgy, hogy egy-egy kifejezés a lányaim szájából nagyon rosszul hangzott, és nem értettem, honnan szedik (pl „Nem mindjárt, hanem most!”). Aztán egyszer csak az én számon futott ki, és akkor rájöttem, tőlem tanulták.

Luca széke, az ember-tükör

Akár gyerekek, akár felnőttek között töltöd a napod nagy részét, biztos, hogy tükröt tartanak eléd valamilyen szempontból. Keress ma ilyeneket, hátha találsz olyan boszorkány-nyomot, amit aztán el tudsz kapni magadban!