Kedvenc filmjeim anya-lánya témában

Nyolc éves koromban láttam a Jurassic Parkot, még a legelsőt. (Azóta is az egyik kedvencem, legalább kétszázszor láttam.) Ne ijedjetek meg, arról nem asszociálok az anya-lánya kapcsolatra! : ) Ennyire azért én sem vagyok elvetemült. De akkor beleszerettem a film műfajába, meg Steven Spielbergbe, és nagyon sokáig akartam rendező lenni.

Hollywood-i dicsőségre már rég nem vágyom, de a filmek iránti rajongásom töretlen. Ráadásul ahogy hűvösödik, egyre kellemesebb esténként bevackolni valami jó elé, szóval készüljetek még hasonló listákra az ősszel-télen. Trailert nem mindig találtam magyarul, de az összes filmre rábukkanhattok szinkronosan vagy felirattal.

1. A legszebb dolog – Un heureux évenement (2012)

Nem is olyan régi, francia film, egy az abszolút kedvenceim közül. Egyrészt kicsit tabudöntögető arról, hogy ez az egész anyaság-mizéria nem egy habos-babos, vattacukorba csomagolt hercegnőálom. Állítólag a franciáknál ez még inkább idealizált társadalmilag, mint nálunk. A szülés-jelenet nagyon kórházi, de annak egész reális.

Ami miatt a lista élére került, az a főszereplő, és az anyja kapcsolata. Sajnos a trailerből nem annyira derül ki, milyen fontos ez a szál. Barbara anyja ugyanis egy az igazi, régi vágású, melltartóégetős francia feministák közül. Ahogy bárki más, úgy ő sem mintaanya, de nagyon érdekes, hogyan alakul lányával a kapcsolata, főleg mikor az válságba kerül, és elmenekül a helyzetből. Van ott egy igazán valódi, elfogadó anyai ölelés éjszaka az ágyban, amitől mindig vágyni kezdek a szeretettségre.

2. Merida, a bátor  – Brave (2012)

Igen, odavagyok a jó rajzfilmekért. 🙂 A Meridát pedig különösen szeretem, mert hitelesen ábrázolja a kamaszlány identitáskeresését, és azt, hogyan kell leválnia az anya vele kapcsolatos terveiről és vágyairól, ha felnőtté akar válni. Talán mindannyiuknak van olyan szakasz az életében, mikor medvévé (vagy más félelmetesen archaikus fenevaddá) kell változtatunk anyánkat, hogy megküzdjünk vele a saját énképünk létjogosultságáért. És lányos anyaként arra is érdemes készülni, mikor majd a túloldalra kerülünk: hogyan ne faljuk fel lányunk saját jövőképét?

3. Juno (2007)

Ellen Page az egyik kedvenc színésznőm, és aki nem az X-men filmekben találkozott vele először, az valószínűleg a Junoban fedezhette fel. Tizenéves kamaszlányt játszik, aki teherbe esve úgy dönt, nyílt örökbeadással talál családot a babának.

Sokféle anyaszerep találkozik itt: az elhagyó anyáé, akit sose látunk, Juno is csak kis kaktuszokat kap tőle időnként, meg fotókat az új családjáról. A nevelőanyáé, aki próbálja kezelni a férjjel csomagban kapott lányt, meg azt, hogy mennyire különbözik Juno és a közös kislányuk, Liberty Bell. Az örökbefogadás lehetőségére talán már kétségbeesetten vágyó, leendő anya, aki nem veszi észre, mennyire eltávolodtak menet közben a férjével. És persze a kamasz-leányanya, aki az amúgy is zűrös életében próbál a lehetőségekhez képest a legjobban dönteni.

Nagyon hangulatos, kedves film jó zenékkel, és szintén jól sikerült férfi-karakterekkel.

4. A tenger dala – Song of the sea (2014)

Kimondottan nem mese; animációs film főleg az életre kelő mitológiáról, meg a testvérkapcsolatról, de mégis itt a helye. Hordoz valamit a generációkon átívelő anyai örökségről, amivel szembe kell néznünk, amit nem vethetünk le simán, mint valami ruhát, mert akkor elveszítjük a hangunkat. De ha megtaláljuk a helyét, akkor bár továbbra is meghatároz, mégis lesz választási lehetőségünk.

Igazi szép film, szép képekkel, hozzáillő zenékkel. (Szoktam is külön hallgatni a soundtracket. Varázslatos.)

5. Anya, lánya, unokája  – Georgia rule (2007)

Nehéz kérdések Jane Fondával az egyik főszerepben. Miért hisszük, hogy uraljuk az életet, ha részletes és áthághatatlan szabályokkal pakoljuk tele? Hogyan ne essünk szülőként a másik végletbe, az elhanyagolásba? Van-e értelme hazudni egy hazugságról?

Három női generáció küzdelme egymással. A ki nem mondott szeretés fájdalma. Meg persze egy kis vidék kontra nagyváros USA-módban. Lindsey Lohan végig szimbolikusan fehérben, egy még szimbolikusabb kivétellel.

 +1. A hetedik fiú – Safe passage (1994)

Csakhogy a fiús anyák se érezzék magukat elhanyagolva, itt egy nem mai csirke. Susan Sarandon a hétfiús anya szerepében, mikor már repülnek ki a sasfiókák, és csak a legkisebb van otthon. A házasság talán nagyon fiatalon jött, talán kikopott a szülői szerepek alatt. Talán találnak új közös célt.

Abban mindenképp, amire hazagyűlik az összes fiú: egyikük, Perci, békefenntartó katonaként szolgál a Közel-Keleten, mikor bombatámadás éri a bázist. A hírek lassan érkeznek csak az áldozatokról, sérültekről, túlélőkről. Míg várakoznak, kénytelenek feltenni egymásnak és maguknak a régóta hordozott kérdéseket.

Láttad valamelyiket?