Májusra terveztem nektek egy csomó anyasággal kapcsolatos posztot. De olyan téma jött velem szembe a héten, amivel nem tudok addig várni. Annyira megindított. Ide illik, Húsvét és anyák napja közé.

Van egy mozgalom a Közel-Keleten, a Women Wage Peace, akik októberben 20.000 nőt vittek az utcára három helyszínen. Keresztények, zsidók és muszlimok. Több mint 4000-en a Remény Menetében szelték át Izraelt, 15.000-en pedig a palesztin és az izraeli miniszterelnöki rezidenciák előtt álltak fehérben, hogy képviseljék azt a békét, amit a gyermekeiknek és utódaiknak kívánnak.

A béke közös gyümölcs

A három ábrahámi vallás felváltva gyepálja és üldözi egymást a vidékünkön. Arra várva, hogy a másik kettő egyszer végre belátja, hogy neki van igaza, és akkor béke lesz, mert majd mindenki hozzánk igazodik. Pedig nem vagyunk egyformák, és nem is leszünk. Viszont mind anyák, mind emberek vagyunk. Mind Ábrahám, meg Sára és Hágár lányai és fiai. (Meg persze Ádámé, Éváé.)

Az a kérdés, leszünk-e valaha annyira érettek, hogy az utánunk jövőkért, a békéért, az elfogadásért a közösre nézzünk a különbözés helyett. Hogy nem az a fontos, hogy igazam legyen, hanem hogy igaz legyek.

Vagy csak akkor tudunk szeretni, ha a másik olyan, amilyennek szerintünk kellene lennie?

Arra vágyom, hogy olyannak szeress, amilyen vagyok. A legjobb út ehhez, ha olyannak szeretlek, amilyen vagy.

Ez (is) a béke, amit remélek.

Amit a Women Wage Peace himnusza három nyelven énekel:

“Északtól délig, kelettől nyugatig

halljátok az anyák imáját:

hozzatok nekik békét,

hozzatok nekik békét!”

(A videóban Leymah Gbowee, Nobel-békedíjas libériai béke-aktivista támogató üzenete is látható.)

Béke velünk!

anyakfeherben

Pin It on Pinterest