Az Asszonyszövet új ruhája

Rég kinőttem az ingyenes sablon nyújtotta lehetőségeket, szerettem volna jobban testre szabni az apróságokat. A Divi tűnt a legjobb választásnak, mivel alapból is nagyon reszponzív, szinte legózva lehet benne építeni, és a licensze olyan, hogy korlátlan számú honlapra feltehetem. (Igen, tervezek még csinálni párat. Szerintem nagyon buli.) A hiányzó tudást a WPKurzusnak hála begyűjtöttem. Minden anyaguk jó, de a direkt bloggereknek szólót különösen ajánlom azoknak, akik szeretnek hasonlót művelni, de még félnek a technikai részletektől.

2.0 – Céltisztázás

Nem csak a külsőt akartam megújítani, hanem a belső struktúrát is. Valahol belül gomolygott a sejtés, hogy új szempontból kéne gondolkodnom az Asszonyszövet céljáról, különben rövid úton úgy fogom érezni, túlságosan behatároltam magam a témákkal, és így el fogom unni. Meg nem is tudnék egy idő után újat mondani. Ezért kicsit újraterveztem a kategóriákat, a címkéket pedig megszüntettem. Előbbiek tágabbak, egyértelműek lettek. Utóbbiak pedig talán visszatérnek majd, de kezdtek már elburjánozni.

Viszlát, Veronka!

Szívfájdalommal, de elengedtem ezt a névhasználatot a blogon. Sokan szólítottak régen Veronkának számomra fontos körökben: a családom falusi ága, a kárászi olvasótáborban jópáran, a Pécsi Gospelkórus tagjai, akik között két nagyon gazdag évet töltöttem, majd az idősek a szociban, mikor mentálhigiénésként dolgoztam. De ma már kevesen használják ezt a mindennapokban, és itt szerettem volna kicsit fenntartani. A többség viszont Verusnak ismer, ami sokáig a családi, belső becenevem volt. Aztán gimis koromtól fogva kezdett elterjedni, mostanra pedig teljesen azonosultam vele. Magamat is Verusnak hívom. Mert már nem az a fontos, hogy igazam legyen, hanem hogy igaz legyek. (Latinul verus ikon: igaz kép. De nem kép akarok lenni. Csak igaz.)

A lényeg, hogy kezdett disszonáns lenni a kettős névhasználat, így úgy döntöttem, maradok a Verusnál azoknak, akik a személyes viszonyjelzőt igénylik. És vagyok Kuti Veronika, mert szeretem a teljes nevemet is. Kár, hogy van egyfajta becézéskényszerünk, és túl hivatalosnak érezzük az egész keresztneveket. Annyian kérdezik frissen megismert idegenek, hogy hogyan szólíthatnak. Miért, mi a baj a Veronikával?

Persze aki Veronkaként ismer, nyugodtan hívjon így továbbra is, megmelengeti vele a szívemet.

Asszonyszövet átrendezve – nagyjából

A lényeg kész, de sok apróság még hátra van. Frissítenem kell például a régi bejegyzéseket, jól megSEO-zni őket, mert az alapjait végre valahára fölfogtam. De a struktúra most ez lesz, nézz körül, járd be, lakd be te is, helyezkedj el otthonosan! És ha hibát vagy kényelmetlenséget találsz, szólj nyugodtan!

Készül még egy új kezdőoldal azoknak, akik először járnak itt, hogy mégis mi ez? És a régebbi oldalakat is át kell még néznem, ezek most nem is érhetőek el menüből.

De már hosszú volt az éjszaka, háromig bütykölgettem, és mára is maradt ez-az. Ha viszont a tökéletesig várnék, sose lennék kész. Nem akarom túlgondolni, mint tavaly, a blog indulásakor, mikor kb. a semmin tipródtam hetekig, mielőtt bele mertem vágni. De ezt is tanulom még: hogy nem csak azt mutathatom másoknak magamból vagy a műveimből, amit már tökéletesítettem.