Ez a Karácsony. A születés után elindulnak az angyalok. Viszik a hírt a pásztoroknak, hogy megszületett a fiú. A mi szemünkben ez az egész állatok, jászol, pásztorok benépesítette környezet már egy szépen kikozmetikázott, békés, nosztalgikus kép. Pedig egy istálló nem valami tiszta. A jászol az állatok etetője. A pásztorok pedig a társadalom egyik megvetett rétege.

Hol van ez ma?

Készült erről pár éve egy kisfilm, ami nem véletlenül ki is csapta sokaknál a biztosítékot: mert egy útmenti pihenő wc-jében születik a fiú, kamionosok és egy kurva az első látogatói. Pedig ez az igazság, Jézus a bűnösökhöz, megvetettekhez, elesettekhez jön. Őket választja tanúinak.

Jó ez a kettősség, hogy minden állapotodban érezheted, Isten téged akar. A teremtés dicsőségében örülve, mikor szépnek látod a saját létezésedet, tudhatod, hogy az idők kezdetén kigondolt téged, és hogy akkor is lejátszotta volna ezt a hacacárét, ha te vagy az egyetlen létező a világban. És akkor is, mikor semminek gondolod és megveted magad, mikor szégyenkezel a tetteid, gondolataid vagy érzéseid, vágyaid miatt. Mikor azt hiszed, mindent rosszul csinálsz, és már semmi nem lesz belőled. Akkor hív egy angyal, hogy gyere, nézd! Itt egy újszülött, kicsi és védtelen, még maszatos a magzatmáztól. De benne van a remény és az üdvösség ígérete. Minden, amiért lelkesedünk a csöppségekért, amit érzel, mikor megszagolsz egy csecsemőt, ami felvidít egy gyermek láttán, vagy a szavai, ami megmosolyogtatnak és megríkatnak a legnagyobb nyomorodban is, az mind itt van az újszülött Jézusban. És te látod, és megfogod azt a csecsemőt, aki majd felnő, sokakat tanít, és megvált mindnyájunkat. És érzed, hogy na, ez az, amire végképp méltatlan vagy: hogy őt tartsad.

És ő mégis ott szuszog békében a karodban, nem fél, hogy leejted. Jó neki veled, és hagyja, hogy gondoskodj róla, sőt, szüksége van rá. Mert mielőtt elindult volna az Atyától, ezt vállalta: hogy kiüresíti magát, ember lesz. Védtelen gyermek. Hogy leél harminc évet a leghétköznapibb módon, mielőtt nekiindul a feladatnak.

És ezért nagy ünnep a Karácsony.

Mert ezzel szembesülsz, és utána már csak két választásod van: vagy elfutsz, vagy neki adod mindenedet. Épp csak azt, ami nálad van: egy bárányt, egy sajtot, egy kis faragott furulyát. És amikor megteszed, talán meglátod és meghallod a szeráfok éneklő seregét, akik dicsérik az Emberfiát, és örülnek neked, az embernek.

Te pedig jelentéktelennek, méltatlannak, bűnösnek, megvetendőnek, mindenkinél rosszabbnak látod magad, és inkább elfutnál. De kérlek, ne fuss el! Legyünk inkább együtt, szótlanul a jászolban fekvő csecsemő lábánál. Hátha együtt könnyebb megmaradnunk ebben a szinte kibírhatatlan és felfoghatatlan szeretetben.