A nők elleni erőszak sokszor nem jogi, hanem élet-halál kérdése.
Buenos Airesben a a Fuerza Artística de Choque Comunicativo (A kommunikációs sokk művészeti ereje) nevű csoport akciót szervezett, hogy a 2016-ban áldozatul esett 133 nőre emlékezzenek, és felhívják a figyelmet a Latin-Amerikai országokban drámai mértékben növekvő esetekre.
A videót a Youtube 18+-osra katergorizálta, az én ajánlásom pedig, hogy szánj rá 10 nyugodt percet, ha érdekel. Kisfilmnek is nagyon erős élmény, még ha egy szót sem ért az ember spanyolul.
Nehéz ügy ez, nem is bagatellizálhatjuk el. Azt sem tudom, mit tehetnénk. De nem mehetünk el mellette.
Engem nagyon megráz maga a téma is, az ilyen erős ábrázolás pedig különösen. Végig feláll a karomon a szőr, nagyon fájdalmas, ugyanakkor megható a sok elszánt, emlékező arc, majd a testkupac arctalan halmaza is. Az üvöltés a velőmig hatol, kétségbeesetten megríkat. Különösen annak tekintetében, hogy a súlyos, akár halálos erőszakos cselekményt általában nem ismeretlen, hanem az áldozat közeli rokona követi el. Miért hunyunk szemet a jelek láttán? Miért hisszük, hogy nem a mi dolgunk?