Gyakran nem hiszünk saját szépségünkben akkor sem, ha mások adnak pozitív visszajelzést. Mert a torzító tükör a fejünkben van. Pedig szép vagy! Mert a szépség nem csak szimmetria, fiatal test vagy kulturális közízlés kérdése. Sőt! Sokkal inkább kisugárzás, a belső harmónia fizikai megjelenése.

A testem én vagyok. Én vagyok a testem. Ha a tükör is jót kezd mondani, elkezdem jobban szeretni magam. Szőröstül-bőröstül. És tükör bárki lehet.

A testem nem egy ruha, amit hordok, és vagy jól áll, vagy nem. Ha pedig elégedetlen vagyok, akkor (ha már lecserélni nem tudom,) legalább átszabatom, esetleg addig gyúrom, míg tetszetős nem lesz. A testem én magam vagyok, és velem együtt változik, tapasztal, sérül, gyógyul.

“Még én sem úgy kelek fel, hogy Cindy Crawfordnak nézek ki” – mondta Cindy Crawford. Korunk szépségideáljának fókuszában egy nemlétező test van. Megcsinált, retusált, örökké húsz éves test. Fizikailag talán soha nem létezik, csak a digitális grafikusasztalon. Ha meg mégis, akkor is csak pillanatokra, és talán nagyon kényelmetlenül: behúzva, kidomborítva, még csak levegőt sem véve, mozdulatlanul.

Az élő test viszont mozog, változik, rezeg, formálódik, megnő és elfogy. Olykor kigömbölyödik, olykor lelapul. De mindenképp dinamikus. Az én testem az én dinamikám, a te tested a tiéd. Ha nem jó nekem a saját bőrömben létezni, az lehet ok is, tünet is, de ekkor nem az a baj, hogy az elérhetetlen ideállal nem vagyok azonos, hanem hogy önmagamtól térek el valahol.

Mindig van lehetőség újra megérkezni magamba. Ha mondják mások, ha mondom magamnak, ha mondja a tükör. A gödröcske, a göndörödés, a nevetőránc, a változás én magam vagyok.

Ezt elérni jó, és sokféle eszközt használhatok hozzá, ezért is készítettem ismét három felbontású hátteret, ide kattintva le tudjátok tölteni őket normál-, szélesvásznú-, és mobilképernyőre.

Te hogy érzed magad épp a testedben? Szép vagy a magad tükrében?