Böjt kezdetén mindig keresem azokat a dolgokat, amik mélyebbre vihetnek. Közelebb Istenhez, magamhoz, másokhoz. A klasszikus böjt nálam sose működött igazán, amilyen kevés húst eszem, arról még lemondani se érdekes. (Bár egyszer, még érettségi táján nagyhéten csináltam egy kenyér, keksz, tea, víz – böjtöt. Klassz volt, de utána vagy egy évig rá se bírtam nézni a háztartási kekszre.)

Tárgy böjt

Ez a tavasz viszont nagy belső lendülettel kezdődik, készülődéssel a költözésre, ezzel együtt nagy szelektálással. Olvastam ugyanis egy könyvet (még biztos írok majd róla külön is), ami egészen filozófiai magasságokba emeli a rendrakást. Igen, sajnos ennyire belül élő ember vagyok, hogy a praktikus és szükséges tettek is csak akkor kezdenek érdekelni, ha szellemi tartalmat találok benne. A lényeg viszont mégiscsak az, hogy elkezdtem, ráadásul örömmel. Talán egyszer még rend is lesz körülöttem.

Mivel tipikus tárgyhalmozó vagyok, ráadásul enyhén animista is, rengeteg olyan dolgot őrzök, amik erős érzelmi töltettel, emlék-gazdag történettel bírnak számomra, viszont soha semmire nem használom őket, és így nagyon méltatlanul dobozban hevernek, felső polcokon porosodnak. Pedig jobbat érdemelnének. Az új házba (helyhiány miatt, meg az új kezdet – tiszta lap igényével) viszont nem szeretném ugyanígy magammal hurcolni őket. Így csak az igazán kedvencek maradnak, a többiektől pedig hálával búcsút veszek: találjanak új otthont, ahol jobban megbecsülik őket, és nem csak régi érzések porfogóvá manifesztálódott nyomai lehetnek.

Egy kupac mackó

Mindenféle tárgycsoporttal megcsináltam már ezt a válogatást az elmúlt hetekben, de a böjt kezdetén, hamvazószerdán egészen új perspektívából láttam rá az éppen sorra kerülő mackógyűjteményemre. Mi lenne, ha úgy mondanék le ezekről a kedvesekről, hogy közben másoknak javára lehessenek? Mert ők nem csak sima plüssök, mindnek történelme van, némelyik igazi antik darab, és annyi örömet adtak nekem az évek alatt.

Felnőttként kezdtem gyűjteni őket, mert van bennük valami archaikus gyerekkor-íz, ártatlanság, melegség, sőt, gyógyító erő. Úgy tapasztaltam, igazi mackót ölelni gyakran felér egy terápiával. Ezért arra gondoltam, a segítségetekkel hátha sikerül találni 7 felnőttet vagy nagyobb gyereket, akik épp nehéz élethelyzetben vannak, és jól jönne nekik valamelyik mackó által némi erő, gyógyulás, szeretet, egy darab gyermek-lélek.

Kuci

kuciA legnagyobb, legpuhább a csapatban, és olyan kis butus arca van, szeretnivaló, egyszerű lélek. Talán a huszonharmadik szülinapomra kaphattam a szüleimtől, már nem emlékszem, de az biztos, hogy az öcsém még nagyon kicsi volt, mert sírva fakadt, hogy ő is szeretne macit ajándékba, neki miért nincs épp szülinapja.

Ifjabb Brúnó

ifjabbbrúnóBukarestből érkezett nyolc évvel ezelőtt, a férjem hozta, mikor hat hetet kint dolgozott. Hosszú és magányos időszak volt mindkettőnknek, már viszonylag az elején megvette a mackót, és előre örült, hogy majd mennyire fog nekem tetszeni. Ő nevezte el Brúnónak, mert nem emlékezett rá, hogy már van egy Brúnó a csapatban.

Öreg Brúnó

regbrúnóEgy ismerős lomtalanításából mentettem meg, igazi régi darab, szalmával keményre tömve, legalább ötven éves. A végtagjait rögzítő szerkezet fémből van, egyik lába le volt szakadva, a bundája meg annyira szétfeslett a csatlakozásnál, hogy csak úgy tudtam megjavítani, hogy odavarrtam a testéhez a hiányzó lábat. Így szegény öreg csak ülni tud, és bár a másik lába mozgatható, az is erősen lifeg. (Nem akartam azt is rögzíteni, legalább egyet hadd mozgasson.)

December Döme

dömePimasz kis kamasz, egy Karácsonyra varrta nekem a nagyobbik húgom 2007 táján talán. Minden végtagja mozgatható szerkezettel lett ellátva, de a feje egyszer leszakadt, és a rögzítés sajnos racsnis, leszedni nem tudtam, hogy rendesen javítsam, így simán visszavarrva a feje már nem mozgatható. És az egyik szeme is elveszett, a pót-szem meg egy hajszállal nagyobb, mint az eredeti. De nekem ettől csak bájosabb lett.

Pici

piciŐ egészen apró, Döme maradék anyagaiból, inverz módon készítette a kisebbik húgom egy nyári tánctáborban. Olyan kis zsebbe, táskába való cukiság, mint a dugicsoki, csak ez dugimackó.

Vizsgamackók

kettőKét szép vizsgadarabom 2010-ből, a textiljáték-készítő suliból ez a két mackó. Nevet nem is kaptak tőlem, de büszkén ültettem őket a gyűjteménybe, hogy ilyet is tudok. A nagyobbik (35 cm) igazi üvegszemes műszőrme medve (a szeme miatt nem is gyerekkézbe való), a kisebbik (24 cm) pedig plüss, az ő formáját különösen szeretem, főleg a fejét, olyan igazi medvés, mégis egy lakli.

Nagy Edmund és Szalmackó

eduszaliÉs a két legkedvesebb, akik maradnak velem. Szalmackó, avagy Szaléz igazi régi, családi örökség, apukámé volt, előtte meg az ő anyukájáé, szóval egy vénség. Mégis örök gyerek. A szalmája már félig kipotyogott, a brummogója rég elromlott, és amióta az enyém (kb. 20 éve), azóta nincs szeme. Sokat utazott velem, egy időben mindenhová vittem, bizony, járt ő az Eiffel-toronyban is. (Talán az ő kapcsán, talán másik mackó apropóján, de apukám ovis korában azt gondolta, hogy a lányok babát szülnek, a fiúk meg mackót. Mert a lányok babával játszottak, a fiúk meg mackóval.)

A másik szerelem Nagy Edmund, azaz Edu. Másodéves főiskolás koromban egész ősszel vele szemeztem az egykori pécsi Parti Galéria kirakatában minden nap, ahogy caplattam a buszról a suliba, meg hazafelé is, mert útba esett. Annyira vonzott, tudtam, hogy ő az enyém, rám vár, ki tudja, mióta. December 30-án, egy jól sikerült pszichológia vizsga után szaladtam le a hegyről, hogy most aztán megveszem, mert megérdemlem. De mikor odaértem, hűlt helye volt! Nem ült már a kirakatban, és bent az üzletben is mondták, hogy elkelt. Rendelni nem tudnak, limitált példány, csak ötven készült belőle. Dúltam-fúltam, szidtam azt a gonoszat, aki meg merte venni az én saját medvémet, aki hónapok óta türelmesen várt. Egy hónapig dohogtam, Szilárd folyton csak engem hallgatott, mígnem a születésnapomon előállt, és nagyon zavarban, de bevallotta, hogy ő vette meg, és már egy hónapja dugdossa előlem. És elővette Edut a háta mögül.

Ez a mackógyűjteményem eddigi története. Kilencből kettő marad, hétnek pedig folytatódik a mese. Ha tudsz valakit, akinek jól jönne a puha szeretet (akár te magad vagy az, bárki más), szólj bátran! Hogy ne legyen kavarodás, kérlek, itt írd meg kommentben, hogy melyik mackó pofija vagy sztorija ihletett meg, és akkor a többiek is tudják, kiből lehet még választani. (A részleteket meg majd adatvédelmi okokból folytatjuk email-ben: veronka@asszonyszovet.hu)

Kinek tudnál gazdát?

Pin It on Pinterest