Szomorú helyzetnek tartom, hogy a Karácsony a mai általános emberi kultúrában fogyasztásünneppé változott drága ajándékokkal, hatalmas traktákkal, elfojtott, de végül mégis kirobbanó konfliktusokkal, utólag pedig tömény bűntudattal, hogy valahogy mégsem így kellett volna. Ezzel együtt az adventi időszak pedig stresszé, ajándékhajhászássá, takarítási és főzési lázzá változik, mikor rengeteg a tennivaló, és teljesen felpörgünk ahelyett, hogy lelassulnánk. Így aztán fékezés nélkül robogunk át az ünnepen. Csoda, hogy a végén már csak összeesni van idő?

Kicsit dolgoztam azon, hogy ez az idén másként történhessen: legyen idő elmélyülni, várakozni, felkészülni, együtt lenni a szeretteinkkel, kedveskedni másoknak, és még a körülményeket, feladatokat is ép ésszel, energiatartalékkal elvégezni. Mert valljuk be, többségünket a rengeteg sütni-, főzni-, takarítani-, dekorálni-való facsar ki. Nem azt mondom, hogy ezek fölösleges dolgok! Természetes, hogy szeretnénk az ünnepet tovább fényesíteni tiszta házzal, terített asztallal. Régen is újrameszelték Adventben a kemencét. De talán olykor kicsit túlzásba esünk, és a tisztára pucolt ablak válik fontosabbá, mint a rajta bekukucskáló maszatos gyerek. Vagy megvan a szándék, de a rohanásban nem jutunk el a megvalósításig, ezért a trehányságunkat végül szeretetlenségnek véljük.  Egyik véglet sem jó.

Talán emlékszel, korábban, mikor az ünnepről elmélkedő posztomat publikáltam, a blog facebook-oldalán utaltam rá, hogy a témához kapcsolódóan készülök nektek egy meglepetéssel. Nem emlékszel? Nem baj. Attól még kész lett. A piros tollal írt vázlatból jó sok szó lett, ami csőre töltve vár titeket.

Megszületett ugyanis az Advent-folyamnak keresztelt történet. (Vagy ha nagyon profin akarnám hívni, akkor ingyenes email tréning. De az nem elég személyes hangzású. 🙂 ) Harminc levél, egy-egy, advent minden napjára. Tudom, az nem harminc nap, még idén sem; pedig most lesz a lehető leghosszabb az Advent, mivel Karácsony is pont vasárnapra esik. De előlevél, meg utólevél és egyéb hacacáré, és máris harmincan lettek.

Csatlakozhat bárki, akinek kedve van hozzá. A feliratkozók minden reggel 5-kor (a koránkelőkre is gondolva) kapnak majd egy-egy rövid levélkét a postafiókjukba. A többségük jóval rövidebb mint ez a poszt. A célom ugyanis nem az volt, hogy jó sok olvasnivalót küldjek. Vannak köztük praktikus ötletek az ünnep levezénylésére, a feladatok tervezésére. Apró, hétköznapi kedvességek, amikkel pár szép percet adhatsz másoknak. Szombatokra, vasárnapokra a kicsit nagyobb lélegzetűek. Olykor gondolatmagvak, amik elkísérhetnek, hogy szárba szökkenve közelebb vigyenek a belső tartalomhoz. Néha pedig csak egy más szemszög, egy új ötlet, ha frissítenél valamit a szokásokon. Hátha mindezek segítenek, hogy a rohanó december inkább várakozás lehessen. Advent.

És természetesen soha semmi nem kötelező, minden csak ötlet, javaslat. Nem újabb teendőket sózok a nyakadba, abból szerintem van mindenkinek elég. (Sőt, bárki bármikor le is iratkozhat, ha úgy érzi, az Advent-folyam nem az ő világa.)

A meghívás mostantól él, regisztrálni november 20-áig lehet. Természetesen senki email címét nem adom tovább.

Ide kattintva feliratkozhatsz. – A regisztráció lezárult.

Köszönöm, ha velem tartasz!

adventre hívlak

Pin It on Pinterest