Holnap lesz 11 éve, hogy házasok lettünk. Még ha a tavalyi, kerek számos másodlagzit nem is tudjuk jó kilenc évig felülmúlni, akkor is szerettem volna neked valami emlékezeteset adni. Sose csináltunk válogatáskazit, talán mostanra megértünk erre is. Választottam a 11 évhez 11 dalt, meg pár mondatot a fejemből. Tessék!
Nagypéntek fontos nap számomra. Alkalom arra, hogy újra szembesüljek a kérdéssel: mi az alapkövem? Mi számít igazán? Hol jelenik meg az életemben, gondolkodásomban, tetteimben, hogy hiszek a passiót követő megváltásban, felszabadításban, újjászületésben?
Történelmünk tele van szabadságharcokkal. Ünnepeljük őket dicsőségesen, aztán a végén kicsit szomorkodunk, de inkább pátosszal megemlékezünk azokról, akik meghaltak azért a bizonyos szabadságért. Mert hogy a siker csak rövid, mindig levernek minket. Jók vagyunk a szabadság kivívásában, de a megőrzése már nem megy.
Böjt kezdetén mindig keresem azokat a dolgokat, amik mélyebbre vihetnek. Közelebb Istenhez, magamhoz, másokhoz. A klasszikus böjt nálam sose működött igazán, amilyen kevés húst eszem, arról még lemondani se érdekes.
Születésnapomra valami egészen személyeset hoztam nektek, ha már így megvan ma az attilai szám. Mától pedig várhatom a jézusit. Jó év lesz ez. 🙂
Verus vagyok.
Író, blogger, dúla, teológus. Feleség és édesanya.
Leginkább csak kereső és kérdező ember.
