Meik Wiking írt rólam egy könyvet. Vagy titokban én is dán vagyok. Kezdjük azzal, amivel én is szoktam: a könyveknek illata, textúrája van. Nem csak az a kérdés, hogy tetszik-e a borító? Ugyanilyen fontos, hogy az érintése finom legyen a bőrömnek. És igen, megszagolom a könyv belsejét – ha büdös, akkor el sem olvasom. A Hygge kapásból átment minden érzékszervi vizsgán. Már maga a kötet, mint tárgy nagyon is hyggelig.

Mi a hygge?

Kb. hüge-nek ejtik a dánok, de leginkább ők is csak érzik. A kifejezés pontosan lefordíthatatlan, de jelent meghittséget, otthonosságot, a megnyugtató környezet élvezetét. Mindazon apróságok összességét, amik a hétköznapokban megbúvó boldogságot jelentik. Hangulat, élmény, társaság, védettség. Ráadásul használják főnévként, melléknévként és igeként is. Valószínűleg a hygge a dánok egyik fahéj-kifejezése.

Talán nem véletlen, hogy pont a dánoknak van külön szavuk az ilyesmire, hiszen a legkülönfélébb boldogság-mérésekben rendre az elsők között végeznek. Sőt, van saját Boldogságkutató Intézetük is. És itt látok némi összefüggést.

Mit rejt a könyv?

Igazából semmi rendkívülit. Ha szerinted a boldogság valami hatalmas dolog, és titkos receptet vársz, csalódnál. De ha szereted a hangulatos képeket, apró történeti, nyelvészeti és statisztikai kitekintéseket (utóbbiakat ízléses infógrafikába csomagolva), filléres ötleteket és skandináv enteriőröket, bőven találsz majd benne apró örömöket. Sőt, recepteket és konkrét hyggelig helyek listáját is: ha épp Koppenhágában járnál, tudd, hol tapasztalhatod meg a hygge ízét, illatát, hangját, látványát, tapintását és érzését.

“A GDP nem veszi figyelembe gyermekeink egészségét, oktatásunk minőségét vagy a játék élvezetét. Nincs benne a költészetünk szépsége vagy a házasságunk erőssége; nyilvános vitáink intelligenciája vagy a köztisztviselők becsületessége […] röviden: mindent mér, kivéve azt, amiért élni érdemes.”

(Robert Kennedy)

Hol van a boldogság?

A dánok szerint egy jó könyvben, a kandallótűzben, a süti illatában, egy kényelmes fotelban, a jó társaságban, a közös főzésben, a társasjátékokban, az ablakot verő eső hangjában, egy meleg zokniban, a hanyagul felvett gyapjúpulcsiban, egy pohár borban, a biciklizésben, a texturált felületekben, a tengerparti szélben, a vasárnapban, sőt, a munkában is ott kell lennie. Egyszerre hedonista és eudaimonikus boldogság, ha élvezed a piciny csodákat, és még tudatában is vagy, hogy ezek a pillanatok számítanak igazán. Mint a só. Szinte elviselhetetlen, mennyire egyszerű. Pont ezért nem könnyű.

Hogy véletlenül se hagyj ki egyetlen lehetőséget sem, a könyv konkrét ötleteket ad négy évszakra és tizenkét hónapra. Ételre és italra, kintre és bentre, egyedül vagy barátokkal, családdal. És a Koppenhágába való utazáson kívül egyik sem pénz kérdése.

A hygge aktuális

Egyrészt sok elem ősszel válik aktuálissá nálunk, hiszen akkor kezd el hasonlítani a klímánk a dánokéra. Másrészt nálam az Advent az első hűvös napokkal kezdődik el, kábé szeptember elején. Ettől fogva várom a Karácsonyt, ami a Hygge könyvben szintén önálló fejezet. Karácsonykor tobzódunk az ízekben, illatokban, hangulatos dekorációban, jó társaságban, szóval mindenben, ami kicsit is hyggelig. Tavaly óta ez nem csak a saját Karácsony-várásomat jelenti, de az Asszonyszövet kapcsán az Advent-folyam tervezését is. Már elővettem a tavalyi írásokat és visszajelzéseket, számolom, hány napból áll idén az Advent, mi maradjon, mi legyen új, hol legyen a fókusz. És persze, hogy meglegyen a hangulat, most is egy bögre almás-fahéjas teát iszom. 🙂

Jó könyvek és társaság

Támadt egy ötletem is a könyv kapcsán. Lelkes rajongója vagyok a könyveknek (ezért is írok épp ajánlót), meg az okos csere-bere ötleteknek, ami a könyv szerint is buli, főleg ha tényleg bulit szervezünk köréje. Sajnos a többségünk nem él hatalmas könyvtárak szomszédságában, ahol a legfrissebb, jó művek is ott sorakoznának a polcon. Viszont az online tér és a megosztásos gondolkodás kapcsán szerencsére vannak más lehetőségek is. Gondolkodom egy zárt facebook-csoporton, ahol megbízható emberek tudnának egymásnak ajánlani és kölcsönadni vándorútnak indított könyveket. És persze megbeszélni, kinek mi a véleménye. Mint a Molyon, csak személyesebben, kicsikében. Lenne kedved ilyesmihez? Nekem legalábbis annyi könyvem van, amiket tudom, hogy ritkán olvasok (újra), eladni nem akarom, de szívesen kölcsönadnám, ha kérné valaki. Egy védett közösségben, ahol tudom, hogy vissza is kerül hozzám. Elég hyggelig lenne a kockás fotelemben ülve olvasgatni egymás ajánlóit, és keresgélni, mihez lenne kedvem az épp elérhető kötetek közül.

UPDATE: Útnak indultak a Vándorkönyvek!