Ahogy közeledik a Vörös Sátor Workshop, sokat jár a fejemben a lányaim jövőbeni megünneplése, meg a sosemvolt sajátom, “Mi lett volna, ha egy archaikus társadalomban élek?”-zsánerben. Mitől búcsúzik a lány, mikor nővé érik? Mit kéne megtanulnia az átmenetben? Pontosan mibe avatódik be?

Elhagytam a régit, megküzdöttem az átmenettel, feltárul az új állapot. Kinyílik egy kapu először, aztán hosszú éveken keresztül újra és újra. Táncolok majd körbe-körbe a ciklusommal, keringőzünk a termékenységem körül, hogy olykor-olykor kiszálljak egy körre ugyan, de alapvetően új út indul a lábamnál.

Egyéni ciklus

Olyan út, amihez hasonlón jár minden nő, de pont ilyenen csak én fogok, a saját menstruációs ciklusom csak rám jellemző. Bár vannak “trendek” és átlagszámok, nagykönyvit talán senki nem produkál. Vezetni a naplót pedig nem csak az alapinfókról érdemes, és nem csak azért, hogy észleljük a megtermékenyülést vagy kóros eltérést, de azért is, hogy az ezerféle tünetet összekapcsolva megismerhessük a saját összefüggéseinket. Mert bonyolult, sokszereplős keringő ez, sok hormon, egyéni anatómiai adottság és külső körülmény egymásra-hatása. Sőt, a feromonok általi kommunikációval az együtt élő, vagy napi kapcsolatban lévő, érzelmileg egymáshoz kötődő nők ciklusa is befolyásolja egymást.

Az átlag 28 napos forduló lehet 21 és lehet 38, de ennél jóval hosszabbat is hallottam már egészséges nőnél is. Tarthat 2-3 napig, de akár 7-8-ig is. A méhszáj is egyénileg jellemző, nagy utat járhat be – nekem például a menstruáció legerősebb napján szinte a hüvelybemenetig ereszkedik, peteérésnél meg olyan magasra szippantja magát, hogy alig érem el. (Ezek friss felfedezések, pár hónapja van újra ciklusom hosszú évek szünete után, és mivel kehelyre meg méhszájsapkára váltottam, minden állapotban dolgom van a méhszájammal. Addig azt sem tudtam, pontosan hol van, nem hogy megérintettem volna.)

De a hormonok bonyolult összjátéka szinte mindenre kihat attól függően, hogy épp a termékeny állapotra készül-e, a lehetséges beágyazódást akarja támogatni, vagy esetleg már a méhnyálkahártya levetése (vagyis maga a vérzés) zajlik-e. Egyénre jellemzően változhat a libidó: bár szinte mindenkinek érthetően a peteérés táján van kiugró vágya, de van, akinél a vérzés alatt, vagy közvetlenül előtte-utána is nagy a kedve. Vagy pont nem, sőt, mínuszban. 🙂 Hullámzik még a nyáktermelés, a hangulat, a szellemi frissesség, a testmozgás igénye, az étvágy, az ízlés (ízre, szagra, bármire). Én mondjuk peteérés körül ellenállhatatlanul kívánom az intenzív, fűszeres ízeket és az édességet is. Van, aki vérzés alatt puffad, jönnek a pattanások, migrénes lesz, hányingere van. És olyan is van, aki meg se érzi, sőt, pörög az agya, intenzív belső életet él, alkot. Egy biztos, senkinek nem kék a vére, mint a reklámokban.

Izgalmas út felfedezni a saját testünk-lelkünk játékát, ahogyan kerüli körbe-körbe a termékenységet. Fiatal nőként a kezdetnél indulva félelmetes is lehet a sokféle változás. De van idő alkalmazkodni, nem áll be rögtön a rendszer. Fokozatosan kezdődik, és évtizedekkel később fokozatosan is fog elmúlni.

Azt azért érdemes tudni, hogy a ciklus egészében csak akkor zajlik ilyen háborítatlanul, ha nem avatkozunk bele hormonkészítményekkel. A legtöbb fogamzásgátló tabletta úgy befolyásolja a hormon-háztartást, hogy a szervezet azt hiszi, már várandós. Ilyenkor a kihagyott pár nap sem valódi vérzést hoz létre, hanem megvonásos vérzés jön létre. (Lényegében hormonhiány miatti szövetelhalás. De ezt bővebben és szakértőbben fejti ki Janka, a hormonmentes.hu házigazdája.) A spirálok pedig szintén masszív hormonkibocsátással nem a megtermékenyülést, hanem a beágyazódást gátolják meg, mint a korai spontán vetélésnél. Természetesen mindenki azt használ, amit jónak lát, de érdemes megismerni, mit okoz és hogyan működik. Mert azt sem mindegy, miért is tudja “meggyógyítani” a fogamzásgátló a durván pattanásos bőrt.

Reziliencia

És hogy még bonyolultabb legyen a dolog, a ciklusunk minden életszakasszal is változhat. Nem csak a rövid távú hatások befolyásolják, mint a betegség vagy a stressz, de minden szülés után újraindulva kicsit módosulva alakulhat ki újra a ciklus. (Sőt, a testtudat és a menstruációhoz való hozzáállásunk változása is módosíthat a megszokott tüneteinken, de még a ciklus, vagy a vérzés napjainak hosszán is.)

Azt hiszem, alapjában véve fontos dolgot tanulhatunk meg a ciklusunktól, nem csak arról szól a dolog, hogyan érjük el, vagy kerüljük el a megtermékenyülést. Nővé érve megtapasztalhatunk egy olyan folyamatosan változó, bár többé-kevésbé kiszámítható rendszert, amit bár a testünk csinál (tehát mi magunk), valahol mégsem irányítjuk tudatosan. Rugalmasan kell alkalmazkodunk valami tőlünk független dologhoz, és ha megtanuljuk, sokkal messzebbre juthatunk. Kicsit, mintha szörföznénk, úgy alkalmazkodunk a jövő-menő hullámokhoz, és ha nem akarjuk, hogy leborítson a lábunkról, akkor meg kell lovagolnunk őket. Talán ezért is hajlamosabbak a nők a rezilienciára, ezért tudunk rugalmasabbak lenni, mert önmagunk folyamatos változásához is alkalmazkodnunk kell.

És ha tudjuk, mikor van szükségünk jótékony magányra, meg mikor támogatja a szellemi szárnyalást a hormonrendszer, akkor igyekezhetünk azon, hogy így is időzítsük a dolgainkat, feladatainkat.

Változik a ciklushoz kötődő érzésünk aszerint is, épp mit tervezünk a saját termékenységünkkel. Lehet minden vérzés gyász és bánat, ha már foganni szeretnénk vagy meddőséggel küzdünk; de lehet felszabadító megkönnyebbülés, ha épp nem vágyunk gyerekre. És lehet pusztán a termékenység tényének, egészségünknek ünnepe is, a megújulás, az önmagunk mélységébe merülés lehetősége is.

A termékenység jele

Annyi mindent szimbolizálhat még maga a termékenység képessége is! Nem csak testben foganhatunk gyermeket. Egyrészt megélhetjük a mások gyerekeinek való fontosságunkat (lásd a nagynénik szerepét ebben a könyvajánlóban), ha mi éppen nem akarunk sajátot. Vagy újabbat. De kapcsolódhatunk a lelki termékenységhez is a fontos, támogató, mentor-szerepeinkben másokhoz, és akár szellemi módon a munkánkhoz, ötleteinkhez is. Bármi megfoganhat – a testem, a lelkem, a szellemem mind megtermékenyíthető. És felfedezhetem, hogy a saját ciklusom melyik pontján mire vannak különösen alkalmas pillanatok.

Sokkal többről is szólhat a ciklusunk, nem csak a terhesség kívánt vagy nem kívánt voltáról. És a vérzés sem csak kellemetlen tünetegyüttes, pláne betegség lehet. Egészen mély testi-lelki önismeretet adhat a felfedezés, hányfélék vagyunk különböző szakaszainkban, és hogyan fordíthatjuk mindezt a javunkra.

Egyéni utat járunk be, és nem is láthatunk előre minden kanyart. Sőt, leginkább csak a következőig látunk. Meg az eddigieket, ha hajlandóak vagyunk visszanézni.

Neked mit jelent a termékenység világ körüli útját járni?