Ünnepi pillanat, itt az év utolsó péntekje. Dobpergés! Ideje értékelni, mérlegelni, kiemelni, hálásnak lenni. Mert van miért. Főleg értetek. Meg mert jó visszanézni a megtett útra, és erőt meríteni belőle a következő szakaszra. (Előre elnézést a sok számért, én nagyon szeretem őket. Meg a táblázatokat és grafikonokat is. 🙂 )

Június 10-én indult el az Asszonyszövet, született eddig 30 bejegyzés (a maival együtt). 6366 megtekintés volt 3434 látogatótól: ennek 90%-a Magyarországról, 3,5%-a szomszédos országokból, 4%-a a sokmagyaros országokból (Németország, Anglia, USA, Kanada), a többi 2,5% nagy része Európa, de szerepel egy-egy távoli kattintás is. Átlagosan 1,85 megtekintés ez per fő, de ilyen egy blog indulása, ha valakinek nem inge, hamar tudja, hogy nem veszi magára.

Akinek viszont igen, attól kapok biztató visszajelzést bőven, amiért igazán hálás vagyok! Az Asszonyszövet facebook-oldalát 79-en követitek, és 29-szer szóltatok hozzá a posztokhoz. Ami azért jó platform, mert könnyen használjuk, bátrabban nyilvánulunk meg a közösségi oldalakon keresztül. A wordpress-en keresztül hatan követitek, és 21 hozzászólás érkezett. Ami meg azért jó, mert tartós, akkor is élni fog, ha a közösségi trend változik. (Mert ugye hol van ma már bármi, amit az iwiw-en mondtunk annó?) Kaptam továbbá sok személyes és üzenetbeli kedves visszajelzést, amiket megszámolni sem tudok.

Kiugró népszerűségű poszt a Látlak téged! (avagy a szex ezer arca), 1126 olvasásnál jár, és neki köszönhető a legforgalmasabb nap is, rögtön a megjelenésekor. Második helyezett Az elsők izgalma. Vagy félelme? 323-mal, harmadik pedig a Női istentapasztalat 267-tel.

Ősszel sokat dolgoztam az Advent-folyam előkészítésén, és hatalmas meglepetést okozott, hogy pontosan háromszor annyian voltunk, mint amit én belőttem célként. Egy fő iratkozott le félidőnél, amin kábé 10 percig bánkódtam, aztán rájöttem, hogy ez tulajdonképpen jó dolog. Mert nem is akarok mindenkinek megfelelni, csak az írhatom hitelesen, ami belőlem jön, és ez nyilván nem mindenkinek műfaja. Még korrektebb is leiratkozni, mint olvasatlanul törölni. (Ezen felbuzdulva magam is leiratkoztam pár korábbi tévedésemről, amik addig kapásból a kukában landoltak.) Így lett végül 60 a folyam mentén együtt várakozók száma. Meg én, mert magamat viszont föltettem a listára, hogy miután kész lettem az előredolgozással, ugyanazt lássam napról-napra a fiókomban, mint ti. A visszajelzések és tanulságok kiértékelése még folyamatban. De biztos, hogy lesz jövőre is.

Ami nem sikerült még, az a saját domain-re költöztetés, mert néha bénán intézek, nem értek már informatikai dolgokhoz, elment mellettem a technika. Meg nem is szerepelt túlságosan elöl a prioritás-listán. De az új év első teendői között szerepel. (Update: Azóta már megvan, mint az látható. 🙂 )

A személyes évértékelőmhöz is sokat adott a blog bő fél évnyi élete. A biztató reakciókon kívül jól összefogja a hétköznapjaimat, hogy minden héten írjak. Ez kiegyensúlyozottabbá tesz, mert különben esek a lustaság-halogatás oldaláról a munkamániás pörgés térfelére. Meg vissza. Egyébként meg voltak idén igazi mélységek és magasságok, bizonyos dolgok nagyon elcsúsztak (mint az építkezés-költözés), mások meg intenzívebben jöttek, mint hittük vagy terveztük (pl. a férjem vállalkozásának alakulása, vagy nekem a szüléskísérések). De tanulni jó, a válság meg a krízis is sok lehetőséget rejt, és az abszolút pozitívként megélt változásokat is fel kell dolgozni.

Nagy haladás és sok erőt rejt rendszeresen összejönni újholdkor nővérsátrazni, nem csak mert megerősít és kikapcsol, de más nőkkel szemben is elfogadóbb lettem. Kezdem elhinni, amit régóta mondogatok, hogy nem vagyunk egyformák, ami nekem jó, másnak talán nem is szükséges. Egyre kevésbé gondolom, hogy lenne univerzális női princípium, viszont a sajátomhoz közelebb kerültem.

Köszönöm nektek ezt az évet, és már várom a következőt is együtt! Nem győzöm ismételni, milyen sokat adtok minden üzenettel, hozzászólással, csöndes zugolvasással is. Ha van olyan történeted, ami közelebb vitt magadhoz, másokhoz vagy a lényeghez, és szívesen megosztod itt vagy ott, esetleg üzenetben, annak nagyon örülök. Bár a saját domain még nem él, de a hozzá kapcsolódó új email-cím már igen, írhattok ide is: veronka@asszonyszovet.hu . Ez csak nektek van fenntartva, így nem kalandozok el, célirányosabban tudok olvasni és írni. (Meg nem felejtem bent a cserkészes automatikus aláírásomat, ami vér ciki, de néha előfordul.)

Neked milyen éved volt? Mesélj!

Pin It on Pinterest