Nagypéntek fontos nap számomra. Alkalom arra, hogy újra szembesüljek a kérdéssel: mi az alapkövem? Mi számít igazán? Hol jelenik meg az életemben, gondolkodásomban, tetteimben, hogy hiszek a passiót követő megváltásban, felszabadításban, újjászületésben?

Történelmünk tele van szabadságharcokkal. Ünnepeljük őket dicsőségesen, aztán a végén kicsit szomorkodunk, de inkább pátosszal megemlékezünk azokról, akik meghaltak azért a bizonyos szabadságért. Mert hogy a siker csak rövid, mindig levernek minket. Jók vagyunk a szabadság kivívásában, de a megőrzése már nem megy.