Holnap lesz egy éve, hogy elindult az Asszonyszövet. Ünnepi alkalom ez, szóval dobpergééés!
De miért is?
Tavaly június 10-én indultunk el, ezzel a poszttal, több okkal és céllal. Egyrészt ért egy-két nagyon erős impulzus, hogy női körben lenni nagyon jó, erőt adó, elfogadó, és nagyon fájlalom, hogy nincs már meg mögöttünk az a közösség, ami évezredeken a nők sajátja volt. Másrészt összegyűlt bennem némi feszültség, mert 6, kettesben töltött év után 4 alatt lett hirtelen 3 gyerekünk. Ez éles váltás volt, ráadásul az évek óta áhított cél a lányok születésével és a meddőség leküzdésével teljesült, de egyszercsak észrevettem, hogy így súlytalanná váltam. Pedig három törpével menedzselni az életet elég nehéz, ha nincs az emberben varázspor, ezért gondoltam, csinálok valamit, keresek új célt. Harmadrészt pedig újra időt szakítottam rá, hogy írjak és olvassak, és szerettem volna valami platformot, ahol visszajelzést kaphatok, érdekli-e egyáltalán az embereket, amit létrehívok.
Megy, nem megy
A heti egy poszt motiváló és tartható lett. Sok bejegyzés-ötlet, vázlat megvalósult, mások még most is a jegyzetek között alusszák mesebeli álmukat, és várják, hátha újra érdekelnek majd, hátha felébreszti őket bennem egy bűvös csók. Olykor a semmiből (vagy inkább a világhálóból) pattant elém egy-egy impulzus, amiket nem tudtam magamban tartani, a tervtől eltérve rögtön kanyarítottam róluk pár mondatot. Inspiráló olvasmányaimból pedig hosszú lista kerekedett, hogy megosszam veletek is egy önálló, Könyves Kedd-rovatban, de nem sikerült heti kettőre emelnem a digitális megnyilvánulás számát sehogyan sem. Tovább viszont már nem akartam magamban tartani őket, ezért ahogy múlt héten olvashattátok, elkezdtem.
Lesz? Van víziló?
Nem titok, hogy néha felmerül bennem, akarom-e én ezt csinálni, van-e valós értelme, hozzáadott értéke a világhoz, vagy csak magamat szórakoztatom. És igen, akkor kerülget ez az árny, mikor annyira nem szórakoztató csinálni, mikor erőlködve sem sikerülnek a gördülékeny mondatok.
De ne ijedjetek meg, lesz!
A kitartó olvasók, a kedves visszajelzések hihetetlenül sok erőt adnak. Amúgy is azt tanácsolta kedvenc blogger-példaképem, Via, hogy nem az a fontos, hányan olvasnak, azok a fontosak, akik olvasnak. Igen, ez tényleg PONT TE vagy. 🙂
Egy régi, kedves barátom egyszer nagyon kiemelten mondta: “Fontos, hogy az embernek mindig legyen egy vízilója, ööö, vagyis víziója.” (És természetesen az elszólás állandósult fogalommá vált, ahogy az ilyenkor lenni szokott.) Bár néha még kerülgetem az én saját vízilovamat, hogy pontosan felmérjem, milyen is ő valójában, de terveim, céljaim vannak bőven az Asszonyszövet körül. Például számíthattok a már emlegetett könyvajánlókra, meg készül a saját könyvem nagy lendülettel, és kíváncsi vagyok a ti igényeitekre is. Sőt, meglepetéssel is készülök, de erről még lejjebb…
Kérek egy szülinapi ajándékot
Azért is, mert tényleg hajt minden visszajelzés, azért is mert így tudok hozzátok alkalmazkodni, meg azért is, mert az ajándékozás az elsődleges szeretet-nyelvem. Ezt például tudtad?
Szóval készítettem egy kérdőívet, amit 10-12 perccel és némi gondolattal nekem adhatsz. Igazán örülnék neki, ha kitöltenéd ide kattintva. Ebből aztán tudnék meríteni a továbbiakra, meg láthatnánk: kik is vagyunk mi, asszonyszövetesek.
Végül az én meglepetésem
Régóta tervezgettem, tologattam ide-oda az időpontot, majdnem erre a szülinapra is került, de végül augusztus 5-e, szombatot választottam a legmegfelelőbb napnak, hogy Vörös Sátor workshopot tartsak, ahogy DeAnna Lam-től tanultam. Terveim szerint több is lesz belőle, nem csak most, és nem csak Mohácson, de most itt kezdjük el gombolyítani a fonalat, ha már valahol meg kell születnie egy kezdőpontnak. Itt találtok bővebb információt arról, hogyan tudtok jelentkezni, eljönni az alkalomra, hol lesz pontosan, és mire számítsatok.
Nekem nagyon sokat adott magammal, nőiségemmel, testemmel-lelkemmel, anyaági örökségemmel kapcsolatban a Vörös Sátor. Bízom benne, hogy veletek is így lesz!
De addig is ünnepeljünk, örüljünk az elmúlt egy évnek! Én eszem egy sütit, nyitok egy sört mindenesetre. 🙂